Armin Van Buuren, holland lemezlovas 1976. december 25-én született Leidenben. Repertoárjában találkozhatunk trance, techno, és progressive hangzással is. Tekintélyt még zsenge 19 éves korában vívott ki magának, amikor megalkotta a Blue Fear-t, amivel együtt a követendő irányt is kijelölte a műfajban. Armin szenvedélyének, a zenének már fiatal korában átadta magát. Minden pénzét lemezekre költötte. 10 éves volt, amikor édesanyja vett egy számítógépet. „Kölyökként írogattam a saját Basic programjaimat, a technikáját akkor tanultam meg”.

A következő állomás a barátainak készített kazetták voltak, amiket egy olcsó magnó-felszereléssel készített el. Mixelni is ezen kezdett el tanulni, amikor felfedezte, hogy a nagybátyja a számítógépén különböző szekvenciákkal kísérletezik. A 90-es évek elején ugyan Armin még fiatal volt ahhoz, hogy klubokba járjon, de tudta, hogy mi szól odabent. Hiszen Hollandiában akkor már a rádiók is játszották a dance slágereket. „Azonnal beleszerettem a műfajba – ebbe a lázadó hangzásba, ami olyannyira különbözött a 80-as évek 'gyönyörű' dalaitól”. Azt mondja, hogy leginkább az elektronikus zenei úttörő Jean Michel Jarre (aki bámulatos vizuális effektjeiről és az új utat mutató szintetizátorhangzásról lett ismert) volt rá hatással, ugyanúgy, mint Ben Liebrand holland producer, aki később segítette őt a mixelésben és az alkotásban is. Armin hamarosan kitört: a következetes kiállásokkal megírt számai a világon mindenütt megjelenő válogatások díszei lettek. Ráadásul a dj-meghívások is szép számmal gyülekeztek. Armin úgy gondolta, hogy bölcs dolog lenne valami mást is csinálni arra az esetre, ha a dj-skedés nem jönne össze. Ezért jogot kezdett tanulni. Tulajdonképpen még állásajánlatot is kapott egy joggal foglalkozó cégtől, de azt válaszolta, hogy ez nem igazán az ő területe, habár elismerte, hogy jól néz ki öltönyben...
Elkerülhetetlen volt, hogy tanulmányai utolsó éve hosszúra nyúljon. Óráit csak zsonglőr mutatványok árán tudta összeegyeztetni egyre mozgalmasabbá váló napjaival. Ismertsége egy meteor sebességével szárnyalt a magasba: sikeres produkcióival és remixeivel, illetve a boldog partyarcok ezreivel zsúfolt klubbok zsongásával hétvégéről hétvégre. Három év kellett, hogy lediplomázzon, de a rá jellemző kitartással végül be is fejezte.

Armin „Blue Fear” c. száma már előrevetítette a rá jellemző stílust: a hangok remek egymásra fektetése, friss akkordok és lendületes ütemek. Mindezt ötvözve azzal a megfoghatatlan plusszal, azzal különleges valamivel, ami egy mixben megkülönbözteti a minőségi zenéket a többitől. Az ezt követő alkotásai és remixei között olyanok vannak, mint a Communication, a Sound Of Goodbye, a Burned With Desire, a Touch Me, a Free, a King Of My Castle a Wamdue Projecttől, a Janeiro a Solid Sessionstől, a Don’t Call Me Baby a Madison Avenue-től. Ugyan a mindenféle remixek ma már elárasztanak minket, Armin csak azokat a részeket használja egy-egy számból, amit igazán szeret, amire az mondja: „bárcsak én találtam volna ki”. A mix-albumai ugyanezt az elvet követik, mindig az aktuális kedvenceinek legjavát gyűjti össze. Ez az, amivel ő mindig egy lépéssel előbbre tart. Arminnak már volt saját kiadója, amikor 2003-ban létrehozta lemezcégét, az Armadát. A kézenfekvő lépésre azért szánta el magát, mert szeretett volna még több jó zenét megőrizni az utókornak. Emellett rengeteg olyan felvételt kapott, amiket alkotóik szerettek volna megjelentetni. Armin és társa a nehézségeket leküzdve harmadikként társultak David Lewis-szal, aki Armin menedzsere volt, valamint az akkori első és hatodik számú dj-vel. Armin, mint művész a szabadságot értékeli a legnagyobbra. A válogatásokon megjelenő számokat rádióműsorában, partykon, illetve saját nappalijában teszteli, próbálgatja. Hat éve létezik rádióműsora, az A State Of Trance, ami csütörtökönként az ID&T-n hallható. Szerényen csak úgy jellemzi ezt a kétségkívül sikeres vállalkozást, mint egy szerencsés véletlent. Utálja, hogy beskatulyázzák. Azt mondja: a nevével fémjelzett trance lényege, hogy annál maradt, ahonnan ez a zene valójában indult. "Valódi trance-t játszottam, még mielőtt felhígult, kommerszé vált volna, mielőtt egy mocsok világ lett volna belőle!" Vezető szerepe ebben az izgalmas és bimbódzó világban annak köszönhető, hogy zenéjének tökéletes elkötelezettje. Illetve annak, hogy bárki biztos lehet abban, hogy a lehető legszebb élményekkel távozik a partyjairól.

”A trance, mint műfaj számomra a régi Oakenfold hangzásvilágát jelenti, a meleg, dallamos, lendületes zenét. Nem a zengő gagyit a vokálokkal, a kiszámítható ütemeket és dobolást, amiket mostanában hallani a slágerlistákról. Egy rakás különböző meghatározás létezik a műfajra, de számomra ez csak meleg elektronikus tánczene marad, bármi, a progresszívtől a techno-ig. Ne légy a saját stílusod rabja, ezt mondom állandóan; ne korlátozzon a saját kreativitásod." Armin élesre csiszolt hangzása debütáló albumán, a 76-on hallható, amiért a tekintélyes Dancestar Award-on a ”legjobb új művész album„ díjra jelölték 2004-ben. „Mindig is szerettem volna saját albumot, de soha nem volt rá elég idő, illetve pénz. A kiadók akkor kezdtek el érdeklődni, amikor az előző évben 5-dik lettem a Dj 100-as listán – ez segített, végül stúdióba vonulhattam. Alapvetően minden, amit tanultam az elmúlt 10 évben azzal, hogy a szobámban található felszereléssel pepecseltem, most ezzel az albummal érkezett el a tetőfokára – ez jó érzés!” Az első album megjelenése megmozdított valamit és ez elszánttá tette arra, hogy elkezdjen dolgozni a következőn. A második album 2005-ben jelent meg. Mindez nem zavarta abban, hogy 2004-ben végig turnézza az Államokat, hogy állandó rezidenciája legyen a Godskitchen, hogy havonta játsszon a birmingham-i Air klubban, nem beszélve a rádióműsorról. És mindezek mellett semmi jele annak, hogy a kezdődő siker megrémisztené, vagy kiégetné. ”Ez az, amit én akarok„ – mondja Armin. ”Ez nem egyszerűen a zene szeretete, ez szenvedély, ez túlmutat a szereteten és a hobbin, ez egy életforma. A zene nélkülözhetetlen az életemben."

A Dj Mag 2007-ben is megválasztotta a világ legjobb dj-jét. Akkor csaknem négyszázezer voksoló segítségével készült el a százas lista, az első Armin Van Buuren lett. A Top 25-ben természetesen ott van mindenki, aki számít. (Sasha, Carl Cox, Paul Oakenfold, Feddie Le Grand) A „State of Trance” dupla mixlemeze nálunk is kapható.

A bejegyzés trackback címe:

https://chillin.blog.hu/api/trackback/id/tr60444810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.04.28. 09:56:22

apukam ez ctrl c ctrl v? vagy tegnap este szofosásod volt, miután elmentetek?:D

Taz member of JFK Board™ · http://chillin.blog.hu/ 2008.04.28. 11:04:06

mivan, viccgombat toltal? mert ez komolynak nagyon durva :D

ha elolvasod, lathatod, hogy nem ctrl c ctrl v :p

de sebaj, a barna haj, mint tudjuk, a mesterseges intelligencia jele :D
süti beállítások módosítása